Régóta fontolgatom már magamban egy kávéházi blog megszülését. Aztán több okból is elvettem ezt az ötletet:

1. lett egy blogom;
2. mi újat tudnék én mutatni még a jó (budapesti) népnek kávéházi témában?

Pedig a nyáron voltunk egy olyan, de olyan kis hangulatos, kifejezetten békebeli étlapra és belsőtérre törekvő, frissen mázolt és nyílt belvárosi kávéházban, hogy én azonnal írni akartam róla....reklámozni, elhinteni a nagy világ kis fejeinek, hogy ez, ez "az a hely"! Ill. egy azok közül a helyek közül! "Az a hely" lehet ugyanis egy olyan kávéház/ kávézó/café/cukrászda, ahol a következő szempontok érvényesülnek:

1. A kávé íze kiváló.
2. A belső tér hangulatos.
3. Adnak vizet a kávé mellé (az espresso és ristretto mellé mindenképp!).
4. A mosdóban van fogas a falon vagy az ajtón.

Az első két szempontot úgy gondolom nem kell részletezni. Az utolsó kettő csak a kevésbé kávéivóknak és a férfinem képviselőinek lehet újdonság. Anno, amikor még irodalom faktos voltam, bevallom, nem nagyon tetszettek az órák (abba is hagytam fél év után), és valójában csak egy érdemi dolgot mondott a tanárnő, amire máig emlékszem (azon kívül, hogy a Psychoban nem is szúr bele késsel az áldozatába a zuhanykabinba a pasi, csak úgy van összevágva a jelenet, hogy a néző azt hiszi), a jó kávézó onnan ismerszik meg, hogy kapunk vizet a kávénk mellé, hiszen a fekete leves éppen ezt az elemi anyagot vonja ki a szervezetünkből. Nos, épp most olvastam (olvasok) egy cikket "Tévhitek a kávéval és a kávézással kapcsolatban" címmel (http://szabobernadett.com/2010/06/tevhitek-a-kaveval-es-a-kavezassal-kapcsolatban/), mert kíváncsi is voltam rá, hogy bár ez a vízszervírozás jó móka, még a legmenőbb kávézókban sem adnak minden kávé, legtöbbször csak az espresso mellé, és hogy vajon miért van ez így? Nos, a cikkből kiderül, hogy valójában a felszolgált szóda nem a vízveszteséget hivatott pótolni, hanem a kávéfogyasztás előtt a száj kiöblítésére szolgál, hogy az aromák jobban érezhetőek és élvezhetőek legyenek. Most már ezt is tudjuk. Cserébe jár az 5 pont, ha van szóda - ha pedig nincs, úgy a 0. Hasonló a helyzet a fogassal, ami minden nőnek egyértelmű, hogy egy mosdóban kell, hogy legyen? Mert hová rakom a kis táskám/nagytáskám, retikülöm/ridikülöm? Itt is a mindent vagy semmit elve érvényesül.

A pontozás tehát egyszerű: max. 5 pont jár mindenre. 20 ponttal "az a hely" a hely. Ezt a pontrendszert alkottam még meg ugyanis augusztusban, majd hagytam pihenni, ha nem is a fiók, de a laptopom mélyén.

Pont egy hete történt aztán valami, ami mégis írásra sarkallt. Kávézni voltunk Timi barátosnémmal. Köln óta terveztük, hogy az annyi új hely közül, ami felfedezésre vár, egyet letesztelünk. Hát, örömmel jelentem, hogy most meg is tettük. És még csak nem is az eredetileg kijelöltek közül választottunk, egy újonnan nyílt francia cukrászdába merészkedtünk be.

A La Praline Francia Cukrászda felé vettük az irányt, ami a frissen nyitott Hegyvidék Központban található az Aport Vilmos téren. A magát "dél-provance-i hangulatú patissiere és boulangerie-ként" (vagyis cukrászda-pékség-kávézóként) meghatározó vendéglátóipari egység hangulatra valóban nagyon kellemes, épp csak csöppet pici és annyira új volt még, hogy itallappal sem rendelkeztek, a sütiket pedig a máshol is szokásos "üvegfalnézegetős" módszer alapján lehetett kiválasztani. (Értsd: oda kell menni, megnézni és elmondani, hogy melyiket szeretni, majd kihozzák az asztalodhoz.)

A kávé nekem 5 pontos volt, ami különösen tetszett, az a pohár volt (talán egy fura volt benne, hogy nem üvegből volt, hanem műanyagból - de lehet, azért, mert duplafalúként különben túl nehéz lett volna), nagyon izgalmasnak tetszett a dizájnja.

És igen- igen, bár mi tejeskávét rendeltünk, érkezett víz mellé! Ez aztán a kiszolgálás, jár az 5 pont.

A sütik pedig: nos, mennyeiek! Nem mondom, rohadt drága volt a kiruccanásunk, mert fejenként egy ezrest fizettünk a süti plusz kávé kombóért, de azt kell mondanom, ha ez kb. normális árnak számít. Na meg tudjátok: "Az élmény megfizethetetlen."

Hogy a sütikről is szót ejtsek: jaaj, nagyon jól néztek ki, nehéz volt a választás. Tim egy csokitortára, én végül pedig egy csoki mousse-ra szavaztam, amin mint arra később rájöttem, egy apró aranydarabka díszelgett. Egy aranylapdarabka, hogy egész pontosak legyünk. Tudjátok, olyan, mint amik az aranypezsgőben úszkálnak.

És rettentő finom volta mousse, olyan, mint amilyennek egy igazi mousse-nak lennie kell. Az alján nem tudtam eldönteni, hogy mandulából készített alap volt-e, de legközelebb, ha arra járok, megkérdezem a Franciaországból importált cukrászmestert.

A belsőtér és hangulat tehát 5 pontos, a kávé 5 pontos, a kísérő víz megvolt, 5 pont. De hogy a mosdó és a fogas....hát, bevallom, ezt abszolút de elfelejtettem tesztelni.Na meg, mivel a kávézó egy bevásárlóközpontban van, nem is tudom szabad-e külön minősíteni. Így, bár a hely 15 pontra vizsgázott, ez a 15 pont most egy 20-at ér. (Mint az egyetemi vizsgán, amikor a tanár abból akar vizsgáztatni, amit nem adott meg előre...olyankor is jár az 5 pont.)

Egy szó, mint száz, bátran merem ajánlani a helyet bárkinek. Mi pedig folytatjuk a kávétúrát Timivel.